A 2020-as Yakuza – Like a dragon volt a legendás szériából az első, amivel játszottam. Pontosabban ez nem teljesen igaz, próbálkoztam elmerülni valamelyik korábbi epizódban, de az arcade-bunyós betétek gyorsan elvették tőle a kedvemet. Pont azok a részek, amelyeket a megszállott rajongók az új részekkel kapcsolatban visszasírnak. Mindegy: a Like a Dragonba azonnal beleszerettem, köszönhetően… Folytasd az olvasást →

Ha az Octopath Traveler-t sikerült az előző cikkben a buddhista nemes nyolcrétű ösvénnyel felvezetnem, a lazán kapcsolódó Live A Live lehetne akár egy heideggeri gondolatkísérlet is – ez a játék egy különböző idősíkokban megélt RPG-történetek gyűjteménye, amelyeken ráadásul különböző mangarajzolók dolgoztak, és különböző játékmechanikai eszközökkel keltettek életre. Még ha antológiaszerűnek is érződik ez a koncepció,… Folytasd az olvasást →

Valahol hálás vagyok azért, ahogy a PlayStation Portable hatására annak idején több fejlesztő is újragondolta a nagy játékok struktúráját – elkezdtek megjelenni gazdag tartalommal megteremtett, de 4-5 perces szegmensekre osztott, nagyléptékű cuccok is, mint mondjuk a Metal Gear Solid: Peace Walker, vagy a most újra kiadott Crisis Core. Elfoglalt felnőttembernek már-már áldás lenyomni két küldetést… Folytasd az olvasást →