Mint egy megelevenedett metálalbum-borító. Így fogunk rá gondolni. Mielőtt ökölbe szorított kézzel mondanál egy hell yeah-t, megsúgom: nem dicséretnek szántam. A Doom: The Dark Ages grandiózus, festménybe illő jeleneteit leginkább háttérben kibomló díszletként használja, amit a játékos kaotikus harcjelenetei utáni csendes pillanatban szemlél egy félreeső szirt széléről. A Doom: The Dark Ages tehát nem sokkal… Folytasd az olvasást
Tessék, jó hírem van azoknak, akik kedvelik a Borderlands humorát (vajon hányan lehetnek?), a Tiny Tina’s Wonderlands egy csaknem teljesen olyan viccekre és gegekre épülő lövölde ugyanazoktól az alkotóktól. És persze ugyanannak a világnak egy különc spinoffja is ez – ismerjük már DLC-kből, meg miegymás. Azoknak is jó hírem van, akik nem különsebben ragaszkodnak a… Folytasd az olvasást
A Call of Duty Vanguard kampányában majdnem semmi újdonság nincsen. Az alkotók elgondolása felteszem az, hogy ha a széria ősöreg lendületsémája működik, minek vele kekeckedni? A játék filmesen bombasztikus setpiece-ek között tereli a pléjert, akinek mint búcsúkor a céllövöldében, el kell találnia a fedezékéből vakond módra kikukucskáló, vagy az állását habzó szájjal rohamozó ellent. Ha… Folytasd az olvasást
Ha 2007-ben, a Crysis megjelenésekor azt mondogattuk, hogy ez a játék úgy néz ki, mint ami évekkel megelőzi a korát, most már annyi idő telt el, hogy egészen nyilvánvaló legyen a felújított változat elindításánál: ez a játék pont úgy néz ki, mint bármi tíz évvel ezelőtt. Más kérdés persze, hogy belőlem megjelenése idején sem váltott… Folytasd az olvasást