Ha azzal kezdem ezt a kritikát, hogy a DC Superhero Girls Teen Power (innentől DCSGTP) ideális kisgyerekeknek, de már tinédzsereknek nem ajánlanám, azzal némileg lenézem, ugye? Pedig ez igazából dicséret, és a játékban sincs azon túli ambíció, hogy pont annak látszódjon, ami: színpompás, egyszerű megoldásokkal operáló beat em upnak.
Állítólag létezik egy, a játékkal azonos című rajzfilmsorozat. Biztos. Mindenesetre ha a játék készítői annak stílusát igyekeztek másolni, valószínűsítem, hogy sikerrel jártak. Ami bizonyos, hogy a viszonylagosan nyílt világba belehelyezett bunyómókát ügyesen sikerült megvalósítaniuk – a történet során nagyon lájtosan nehezedő missziók sorát kell teljesítenünk. Újra csak: a kisgyerekek a célközönség, komolyabb kihívásokra itt nem kell számítanunk.
A játékban szuperhőslányok tisztítják meg rajzfilmvárosuk utcáit szupergonoszoktól. Az összecsapások közti időt shoppingolással, barátságuk építésével meg egyéb csajos lazulással töltik. A város megvalósítása viszonylag részletes, játékos, a helyszín szabadon bejárható, utcáin és épületei között illetve tetején az összegyűjteni való cuccok garmadája várja azt, aki az ilyesmit szereti.
Sem a mechanizmusok, sem a történet, sem az interperszonális kapcsolatok nincsenek a DCSGTP-ben túlbonyolítva. És akkor még visszafogottan fogalmaztam. Ez egyáltalán nem negatívum, figyelembe véve a megcélzott felhasználók korát, ugyanakkor a játék kezdőára ehhez mérten kimondottan magas. Supergirl, Wonder Girl és Batgirl figurája egyaránt játszható lesz a sztori során, és mindegyikük különböző, a karakterre jellemző módon áll a harchoz, aminek a játék összes többi mechanizmusa alá van rendelve.
Ami persze nem jelenti hogy a nyitottvilágos játékok számomra legszórakoztatóbb része, a környezet felfedezése el lenne hanyagolva. Nem, a város felfedezésének folyamatába az új küldetések és egyre őrültebb ellenfelek remekül lettek beleintegrálva – utóbbiak eszementsége hangulatosan hozza az egy rajzfilmjátéktól elvárható szórakoztató örületet: óriás robotokkal meg pszichotikus babákkal egyaránt meg kell küzdenünk, és ez csak a jéghegy csúcsa. Az összecsapások ráadásul egyáltalán nem egysíkú üsd-vágd-nemapád szintű bunyók. Gyakran belekényszerítik a játékost egy olyan harci helyzetbe, ahol kénytelen a logikai érzékét elővenni. Ezek a szituatív feladványok persze pihe könnyűek, hogy egy kisgyereknek se jelentsenek nehézséget.
A szupergonoszok elpáholása közti teendők kellemes kis semmiségek: a lányok ruházatának életbevágó kiválasztásától a szocmédiás karrierjük ápolásáig terjednek. Rengeteg fajta időtöltésbe, már-már minijátékba belevághatunk, és a fősztori sem éppen rövid. Ha valamit el kell ismerni, az az, hogy a DCSGTP készítői rendesen telerakták a játékot tartalommal és ügyesen bekalibrált nehézségű kihívásokkal. Ráadásul az egészet könnyed humor fogja össze, ami már eleve biztosítja hogy jól fogunk szórakozni. Úgyhogy jóval több van ebben a játékban, mint elsőre pillantásra hinnénk.