Tudtam, hogy ez lesz a vége a nagy „Tales of” felújítási sorozatnak, de hát itt vagyunk: nem igazán értem, mi a koncepció. Vagyis értem, csak nem szeretném kimondani. Cinikusnak sem akarok tűnni – megint, még mindig, örökkön-örökké.
A Bandai Namco legismertebb és legelegánsabb RPG-sorozatának annyi része van, hogy követni sem lehet, de ugye volt ez a kis a probléma, hogy a legtöbb rész régebbi konzolokon rekedt, ezért örömmel fogadtuk a Tales of Symphonia, a Tales of Graces f, illetve a Tales of Xillia felújítását, tiszta sor. Nem mondom, hogy remegve vártam, de azért számítottam volna a Tales of Symphonia: Dawn of the New World és a Tales of Xillia 2 kipattintására is, hiszen ezek is PS3-on rekedtek, de még nehezebb is beszerezni őket. Erre mit csinál a Bandai Namco? Felújítja azt, ami nem szorult felújításra.
A Tales of Berseria Remastered lényegében egy eleve PS4-es játék PS5-ös portja, de még abból is a szerényebb fajta. Nagy szerencséje, hogy a sorozat egyik legjobb és legkarakteresebb része, talán a legsötétebb is, ergo a legemlékezetesebb. A sorozat rajongói, ha bármilyen alkalmat megragadnak egy újrajátszásra, örülhetnek, de új érdeklődők sem tévednek el, ha itt lépnek be. Mint mondjuk én.
Főhősünk, Velvet Crowe – nomen est omen, egy ezredfordulós nu-metal banda is megirigyelné – egy vad gót csajszi, akit testvére halála után démoni képességei miatt elzárnak a világtól, lényegében csak más démonok tudják táplálni. Néhány év elteltével azonban kiszabadul, és esélyt kap a bosszúra. Bár a játék követi a sorozat nyílt kalandozásának struktúráját, mégsem könnyed utazás ez. Egyből vészterhesebb, okkultabb és személyesebb motivációk visznek a fájdalom útjára, ahol talán mégiscsak van remény a megváltásra – bár társaink többsége hasonlóan búvalbaszott, akad olyan is, aki pozitívabb, és igyekszik jó irányba terelni minket.
Ami engem meglep, hogy az öt évvel későbbi Tales of Arise nagyon sok eleme már itt is megvan, és nem annyira visszamaradott egyik rendszere sem, mint amire valamiért számítottam (mondjuk egy Symphonia vagy egy Graces után). Nem, ez már egy előremutató, komfortos rész, de korábbi generációk esztétikáját idézi, szóval elég különleges darab, bárcsak több ilyen létezne, remekül simul az ízlésemhez. Harcrendszere ugyanaz a furcsa, fluid, nem teljesen akciójáték, de nem is körökre osztott hibrid, amit már megszoktunk, és minden egyéb vonása is ismerős lehet a sorozat rajongóinak: intim jelenetek a társakkal, egyszerű dungeon-design, nagyszabású anime-betétek, kismillió szimpla mellékküldetés, szabad mozgás. A felfedezni való világ is nagy, érdekes (a Tales of Zestiria itt játszódott, igaz, a jövőben). Szóval, elvagyok, nincs panasz.
Ez a „remastered” verzió minimális javításokat eszközöl az eredetin, mint a kicsivel magasabb felbontású képelemek és apró kényelmi funkciók (automatikus mentés, harcok újrapróbálása, ellenfelek kikerülése, testreszabható térkép és irányítás, stb.), illetve az eredetileg DLC-ként kiadott tartalmak is egyből járnak. Hogy ezek a javítások hol vesznek el az eredeti integritásából, hol nem, ezúttal más játéktörténészekre bízom, per pillanat csak örülök, hogy egész kis remek JRPG-vel gazdagodtam, amit minden bizonnyal valamelyik tavaszi vagy őszi szünetben szeretnék majd jól kimaxolni.
Az összkép tehát pozitív, de mégis, a „Remastered Project” nevű nagytakarítás mintha helyben toporogna: annyi jó rész vár felújításra, miért pont erre esett a választás? Korábban azzal viccelődtem, hogy mindig átugranak egy részt, ezúttal kettőt is sikerült: a Xillia 2 és a Zestiria is régebbi, de nem átmenthetetlen… mire várunk hát?
Ha valaki most akarja felgöngyölíteni ennek a sorozatnak a részeit, kezdheti itt is, simán, önállóan élvezhető, és prímán megcsiszolt darab. Akinek már megvolt, igazán radikális, transzformatív újdonságokat ne keressen itt. Érvelhetünk, hogy az elmúlt öt évet elnézve jobbat érdemelne ez a sorozat, de a Bandai Namco megközelítése – spórolós, vagy csak lusta – még mindig jobb, mintha ízléstelen remake-ekkel bombáznának vagy teljesen elfelejtenék a régi részeket.
Szóval: hüvelykujj fel.