A Borderlands 3 és a Borderlands film – ez két olyan gyomros volt, amelyeket a Gearbox csak valami csoda folytán, vagy legalábbis csak valamilyen zseniális kreatív húzással tud a nagyérdeművel elfeledtetni. Randy Pichford, a világ leirritálóbb hypamanje, egyben a Gearbox CEO-ja szerint a Borderlands 4 pontosan ezzel a céllal készült – ez az játék amely megmenti a régre nyúló szakmai múlttal rendelkező cég hírnevét. És, nézzenek oda, lehet hogy igazat beszél!
A Borderlands 4 visszapofozza, oppárdon, visszalövöldözi a szériát a helyes útra, arra, amelyet az első pár rész kijelölt. A fegyverek használata tiszta élvezet, hangjuk, ahogy rúgnak, ahogy pusztítanak, amilyen küldönbségek vannak köztük, ez mind-mind első osztályú módon, a készítők sokéves tapasztalatának köszönhetően lett kidolgozva; a loot, bár most is rengeteg a felesleges cucc, gyakrabban értékesebb, mint a 3-ban, és az átszerkesztett skill tree-k a különböző buildekkel való kísérletezést csúcsra járatják. A főhős Vault hunter banda tagjai szintén emlékezetesebbek, mint az utóbbi években ránkszabadított kollégáik, illetve képességeik különbözősége is határozott, egyedi arculatot biztosít nekik. A Vault Hunterek egyenként három nagyon különböző fejlesztési ösvényt(?) járhatnak be, de re-speccelni őket szinte semmibe nem kerül, ami szintén a különböző buildekkel való játszadozást segíti elő.
A legsokkolóbb a játék sztorija. Mármint hogy ennyire jó. A Gearbox búcsút int a 3. epizód gyér főgonoszának és a rettenetes, idegesítő vicceknek. A Borderlands 4 mindkét szempontból erősebben teljesít – a főgonosz sötét karizmája néha szó szerint rátelepszik a történetre, a szar poénokat pedig gyomként irtották ki belőle. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a játék nem vicces, hanem hogy írói megtalálták az életképes egyensúlyt akció és humor között. Az egyes karakterekért, a minőségi forgatókönyvnek köszönhetően, egyenesen aggódtam néha – hát ilyen a Borderlands 3-ban nem fordult elő.
A loot mennyiségéről fentebb már értekeztem, talán kissé elhamarkodottan. Annyira azért nem rózsás a helyzet vele kapcsolatban. Igen, gyakrabban lehet minőségi cuccokra szert tenni, de a loot mennyisége, úgy általában olyan mértékű, hogy az ember szinte belefullad. Ráadásul a kihelyezése, az elhelyezés is irreális, lépten-nyomon belebotlunk, nem tudsz úgy belenézni a vakvilágba, hogy valami fegyveres vagy muníciós ládán ne akadjon meg a tekinteted. A dzsungelben meg még a zöldségek is ilyesmivel vannak tele. Tudom én, hogy az abszurditás sosem állt messze a Borderlandstől, de hosszú távon, folyamatosan az ilyesmi nemhogy a játék élvezetét fokozza, hanem besokallsz tőle. Ha állandóan el vagy kényeztetve, abba idővel beleunsz – és ennek a hatalmas mennyiségű lootnak, a kedvezőbb arányok ellenére, a nagy része szemét,
Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem: a Borderlands 4 nem a first person shooterek remekműve, de csillagászati mérföldekkel jobb, mint a 3, és forgatókönyvének, karaktereinek, a karakterek buildjeivel való játszadozásnak és a lövöldözési mechanizmusok kidolgozottságának köszönhetően nemcsak hogy behozza az első két epizód mögötti lemaradást, de még talán le is körözi őket. Állítólag PC nehezen fut, de PS5-ön semmi problémám nem volt vele.
A játékot a Cenegának köszönhetően teszteltük.