A kilencvenes évek első fele Hongkongban olyasfajta várakozással telt, mint mikor a sínek közt terpeszben próbálod útját állni a feltartóztathatatlanul közeledő Orient Expressznek. Minden porcikád sajog a szorongástól, elugranál, csak éppen az egzisztenciális málha terhe a helyedre szegez. Ebben a stressz-miazmában várta a városállam népe 1997 július 1-ét, amikor Hongkong visszakerül Kína tulajdonába, 150 év… Folytasd az olvasást