„Hát persze, hogy a Tyler Rake: A kimenekítés is a VICO filmje!” – hangozhatott volna el, ha Andre Parks képregényíró és az Russo testvérpár agyszüleménye 30 évvel korábban született volna meg, és a Netflix helyett apánk-anyánk videókazettás polcának szerves része lett volna. Mert ától cettig ugyanabban a mentalitásban született, mint a 80-as évek összes „egyszemélyes… Folytasd az olvasást
Posts Tagged → filmkritika
Szuperkém vs ChatGPT: Mission Impossible – Leszámolás, 1.
Szürreálisan időszerű pillanatban érkezett meg a mozikba a Mission: Impossible hetedik fejezete (vagy legalábbis annak a fele): Hollywood jelenleg történelme egyik legnagyobb sztrájkját éli meg, melyben az írók és a színészek szakszervezetei közösen kiáltják: Nem, nem akarjuk és nem hagyjuk, hogy digitális algoritmusok és másolatok váltsanak le minket, amik mögött nincs semmi emberi tényező, ezzel… Folytasd az olvasást
Az öreg vadász és a nácik: Sisu
Belenézek a mostani kínálatba, hogy mit árulnak akciófilm címen: Vin Diesel kocsival hajt le a Hoover-gáton, miközben egy olyan CGI óriásrobbanás megy mögötte, ami a Playstation 3- Xbox 360 éra éveit idézi. Getthefuckoutahere. Húsz évvel ezelőtt ezt még talán úgy csinálták volna meg, hogy legyen valami minimális fizikai tapinthatósága, de manapság a kaszkadőrmunkát, a praktikus… Folytasd az olvasást
Legrosszabb osztálykirándulás evör: The Island
Van egy Udine nevű kisváros Észak-Olaszországban, ahová már két évtizede zarándokolnak el a távol-keleti film rajongói, hogy ízelítőt kapjanak a régió moziiparának krémjéből: A legújabb dél-koreai sikermozit, a legújabb díjnyertes japán drámát, az egyre erősebb és megállíthatatlanabb nemzeti büszkeségfilmeket Kínából, az egzotikus gyöngyszemeket Taiwanról, Malajziáról, Indonéziáról. És persze ott van az örökké keserédes szegmens, hogy… Folytasd az olvasást
Funny Games: Kopogás a kunyhóban
Hollywoodban ritkán van helye a megváltásnak. Ha ott mélypontra zuhantál, akkor talán még a Jóisten se fog onnan fölkaparni. M. Night Shyamalan tudja, hogy néz ki a gödör alja: Az új évezred hajnalán folyamatosan csak nyert, ő lett kikiáltva a természetfölötti thrillerek pápájának, az új Spielbergnek (LOL), hogy aztán a hype visszaüssön és a Lány… Folytasd az olvasást
Új játszótárs: Gyerekjáték 2
Láttam egyszer fiatalon, láttam még egyszer érettebb fejjel, de a véleményem változatlan maradt: nem volt egy kimondottan jó film az 1988-as Gyerekjáték. Egyetlen igazi ütőlapja a főszereplő Brad Dourif színészi játéka lehetett, ehhez képest a játékbabába költözött sorozatgyilkos nagyon keveset szerepelt saját filmjében. Ez talán annak is köszönhető, hogy nem volt megoldva rendesen Chucky mozgékonysága,… Folytasd az olvasást
Sírhant művek: Rémálom az Elm utcában 3. – Álomharcosok
Freddie’s dead… – énekelte a 70-es években Curtis Mayfield a korszak egyik blaxploitation-klasszikusában, a Super Flyban. A 80-as évek közepén, Freddy Krueger regnálása idején ilyesmit azonban már nem lehetett volna komoly ábrázattal eldúdolni a mozik környékén: a slasher áttörése után igen hamar beindult a horrorfilmek ész nélküli sorozatosítása, amely gyakorlat már csak a főmumusok elpusztíthatatlanná… Folytasd az olvasást
Délvidéki eszelős: A texasi láncfűrészes mészárlás 2
Folytatást készíteni akkor érdemes, ha van valamit javítani, felcsiszolni az alapművön nem odakozmálni mindazt, ami jó volt benne. Persze az üres falnak is értelmesebb ezt mondani, amikor a sequel-pumpálás már lassan ősidők óta bevett hagyomány Hollywoodban, pláne ha egy olyan műfajról beszélünk, mint a horror. Ahol a befektetés – megtérülés inga aránya még a tizedik… Folytasd az olvasást
Szomszédok: Démonok 2
Az urbánus együttélés még annak is az agyára megy néha, aki gyerekkora óta erre van szocializálva. Nem születtünk, urambocsá teremtettünk szardínia-módra létezni, a túlságos közelség egyben állandó súrlódást is jelent. Mit lehet ellene tenni? Annak, akinél a békés megoldás szóba sem jöhet és elszakad agyában a cérna, a válasz egyértelmű, és a jó öreg testi… Folytasd az olvasást
Örök tanulságok, fából: Del Toro’s Pinocchio
Valóságos minireneszánsza van a stop motion animációnak az utóbbi években: Henry Selick visszatért (Wendell and Wild), elkészült Phil Tippet apokaliptikus lázálma a Mad God, nem beszélve a Laika stúdióról vagy a világ különböző országaiban dolgozó lelkes outsiderek-ről. Van valami ebben a technikában, a kézműves jellegében, a szaggatott mozgású figurákban, ami tökéletes hordozójává teszi bizonyos műfajoknak,… Folytasd az olvasást