A másik póksrác – Marvel’s Spider-Man: Miles Morales

Gémz

A másik póksrác – Marvel’s Spider-Man: Miles Morales

Terjed Twitteren ez a kis geg, hogy „tíz dolog, amit Miles Morales tud, de Peter Parker nem”, és akkor (dobpergés) 1. – Megölelni a szüleit, bumm, sírós meg röhögős emoji százával. Szóval a Pókember-képességek ide vagy oda, Miles Morales egy egészen másfajta karakter, mint Peter Parker, és végre az Insomniac játékában ezt át is élhetjük, egészen közvetlenül – ezúttal szűk családi közegben is.

Bárki, aki játszott a 2018-as résszel, nem fog különösebben meglepődni attól, amit a Miles Morales (spinoff? folytatás?) nyújt. Bevett szokás játékfejlesztőknél, hogy egy nagyobb új játék után még egy menetre újrahasznosítják a legyártott asseteket és valami gyors, rövid kalandot kidobnak javarészt ugyanazokkal a mechanikákkal és helyszínekkel – Miles Morales önálló kalandját is kezeljük így. Ugyanúgy New York hatalmas játszóterén vagyunk, bár most havazik, ugyanúgy swip-swip lövöldözzük a hálót, de egy kicsit mégis más az arzenál, és ugyanúgy vannak még bűnözők, ám ezúttal különleges technológiával felszerelve.

Szóval mi az, ami tényleg más? Alapvetően a legfőbb különbség maga a karakter és a kalandjai közé beszúrt hétköznapjai. A terjedő vicceskedéssel ellentétben itt Miles (most ez spoiler, nem spoiler?) már apa nélkül próbál boldogulni, viszont így is hálás lehet a kényelmesebb életért, több élő rokona, barátja és stabil anyagi körülményei is másfajta civil életet biztosítanak neki. Itt is van viszont dráma bőven, Miles anyja, bácsikája és geek haverja is folyton, hogy is mondjam, bizonyosságot adnak létezésükről, akár akarjuk, akár nem – Phin, Miles barátnője pedig kiemelten központi szerepet játszik.

A sztori szerint Miles mentora, Peter Parker lelép MJ-vel egy hosszabb szabadságra, így Miles kénytelen egyedül fenntartani a rendet New Yorkban. Peter azért hagyott némi tanulni- és gyűjtögetnivalót szerte a városban, csak hogy tudjuk, hogy ez egy videojáték (kosztümöket és kihívásokat pipálunk ki, nyilván).

Két komolyabb ellenséges frakcióval nézünk ezúttal szembe, az egyik az Underground nevű high-tech terrorszervezet, később pedig a Roxxon energiavállalat cuccos zsoldosai is berágnak Milesra, és az ezek között kibontakozó összeesküvés felgöngyölítése során találkozunk meglepően jól felszerelt képviselőikkel. Szerencsére Miles is kap érdekes eszközöket, újdonságként jelennek meg a Venom-képességek, amelyek bioelektronikus kisülésekkel adnak erőt és új lendületet a bunyóknak, ezeket amolyan God of Warosan fel kell töltenünk előbb egy kis sima harccal.

Valamivel kevesebb a mellékes tartalom, és kevésbé irritáló is, ezúttal nincsenek felesleges tologatós-teches puzzlek és lopakodós civil szegmensek, de mondjuk hálónkkal a generátorokat összeköthetjük más elektronikus berendezésekkel, meg gyűjtögethetünk minden bizbaszt, szóval ilyen szöttyögésre azért mégiscsak készüljünk. Mégis, úgy tűnik, az egész játék feszesebb és pörgősebb, a harc is dinamikusabb az új képességek miatt, illetve a téli-ünnepi hangulat is egy másfajta varázslatot visz az élménybe.

Ez a rész örökli az elődje minden előnyét és hátrányát – szép meg szórakoztató, viszont ami engem továbbra is idegesít, hogy egy pillanatra nem lehet csendben felfedezni (pedig most egész jópofa hip-hopos háttérzene szól), mert állandóan ciripelnek a fülünkbe, vagy Miles magyaráz valamit magának, mindig van valami. Miles ezzel együtt pont ugyanolyan heherészős hülyegyerek, mint Peter, szóval jobban hozzá se sikerült kötődnöm. Továbbra sem érezzük igazán a tétjét a Pókember-lét és a civil lét közötti zsonglőrködésnek, Miles és a narratíva mindössze hangot adnak ennek – a játékban nem sikerül félre semmi amiatt, amit mi rontunk el.

Mindezeket leszámítva, ez egy teljesen korrekt (és az időnket is tiszteletben tartó), tartalmas, pörgős (és önállóan is futtatható) akciójáték, ami még az agg PS4-en is kellően látványos, PS5-ön pedig egyenesen arcletépősen sukár. Mint minden Marvel-produktum, ez is úgy ér véget, hogy na majd majd, kacsint-kacsint, szóval nyugodjunk bele, hogy ez nem csak valaminek a folytatása, hanem valaminek a kezdete is. Legyen úgy, a minőségre részemről egyelőre nincs sok panasz.

Olvasd tovább
Kattints ide a kommentekhez

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Még több Gémz

Vissza