Sminkelt felhők – Final Fantasy VII Remake: Integrade

Gémz

Sminkelt felhők – Final Fantasy VII Remake: Integrade

Egészen vicces látni, hogy most a PlayStation 5-ön egyszerre van fent nálam a Final Fantasy VII, a Final Fantasy VII Remake és a Final Fantasy VII Remake: Integrade, de egyik sem ennek a specifikus résznek az eredeti víziója. Ez az a rész, amely a legtöbbfelé ágazik alternatív klónjai, spinoffjai és feljavításai útján, olyan, mint valami valóságból ki-be csúszkáló japán csápszörnyeteg, amelyet csak Tetsuya Nomura tud lekövetni (lassan tényleg egészen a Kingdom Hearts magasságában), mint valami mitikus, megfoghatatlan legenda, amit csak megközelíteni szabad.

És hát engem a Final Fantasy VII sohasem engedett közel igazán, bevallom itt és most. A sorozat majdnem minden másik része jobban simul hozzám, mint ez a cyber- / öko- / emo- metaverzum, amelyben a főhőst minden szembejövő csaj meg akarja reszelni, de ő túl kúl ehhez, vagy nem is tudom. Pedig igazi közönségkedvencről van szó, az első PlayStation definitív bestselleréről (vagyis akinek annak idején PlayStationje volt, az kiugró eséllyel ezzel is játszott), de hát a Final Fantasy széria annyira szerteágazó, hogy statisztikailag is lehetetlen, hogy valakinek feltétlenül ez legyen a kedvence.

Mégis, a Sqaure Enix érezte, hogy ezt kell életben tartani, akkor is, ha a remake nyíltan vállalja, hogy eltér majd az eredetitől, felül akarja írni azt egy alternatívával. És ez az alternatíva furcsamód még el is szórakoztat, vagy talán elkápráztat ezekkel a kísérletekkel. Itt egy full realistára kihúzott változata annak, amit (egyébként echte egy héttel korábban) még festett háttereken imbolygó, dundi félkockák reprezentáltak a tévémen, a kettő pedig már most összemosódik a fejemben, mint egy távolodó rémálom fél-emlékezete. Itt van Cloud és a Shinra ellen tevékenykedő ökoaktivista csoport, a város, a vonatok, a robbanások, AZ A ZENE, de csak majdnem – hol ilyen, hol olyan. Egészen skizoid élmény ezeket párhuzamosan tolni, de hát én választottam ezt a módszert.

Röviden: a Final Fantasy VII Remake mindent megszépít, kisminkel, de ezáltal meg is változtatja az eredetit. Durván. Szóval, ha az eredeti nem a szívem csücske, akkor mi a helyzet? A vicc az, hogy ezzel meg teljesen jól elvagyok, annak ellenére, hogy továbbra sincs nálam semmiféle érzelmi befektetés. Ezek a realisztikus arckifejezések, életközelibb párbeszédek olyan (talán nem is szándékos) humort raknak ezekbe a karakterinterakciókba, hogy már az is visz előre, hogy lássam, milyen fura hülyeség jön legközelebb. Másik különbség, hogy elmozdulunk a klasszikus körökre osztott harcokból valamiféle ATB-hibridbe, de még annál is lazább valamiért – ide-oda váltogathatunk karakterek között és közvetlenül irányíthatjuk az akciót, és már csak egészen vékony határvonal választja el egy sima akciójátéktól. Nem baj, nekem ez teljesen jó.

Ugyan még nem mélyültem el a sztori teljes hosszában, elmondható, hogy van a Remake-ben valamiféle slendrián szexiség, kényelmes magabiztosság, nagyzás és gazdagság, látványosság és pörgés, és még úgy is, hogy harmadába-negyedébe vágja az eredeti sztorit, hogy egy alternatív útvonalat biztosítson (várható) folytatásának. Kellően tartalmas, hogy elszórakoztassa az embert órák tucatjain keresztül, klasszikus, de felturbózott akció-JRPG-vé növi ki magát. De talán erről már nagyon sokan beszéltek nagyon hosszú oldalakat – az instant kedvelhető Cloud, Barrett, Tifa, Aerith és a többiek nagy kalandja máris lejárt lemez.

Ami most aktuális, az ennek a már eleve felturbózott JRPG-nek a technikailag felturbózott változata. A Final Fantasy VII Remake: Integrade kijavítja az alapverzió egyik legfontosabb problémáját, a mosottas vagy lassan kiteljesedő textúrákat, a lassú töltési időket, és az általánosságban korlátozott futtathatóságot: Midgar szebb és hamarabb jelenik meg a szemünk előtt, vagy nagyobb felbontásban, vagy kicsivel csinosabban, de kétszeres framerate-tel. Ebből a szempontból egészen tipikus PS5-port, ami csak pozitívum, nincs itt semmi visszalépés.

De nem csak ennyi, szerencsére. Az Integrade-hez jár egy bájos kis DLC is, ami néhány rövidke órára átadja a stafétát Yuffie-nak, aki az eredeti Final Fantasy VII-ben egy opcionálisan felvehető karakter volt. Igazi manic pixie karakter, aki gügyög meg vinnyog, és Moogle-jelmezben nyomja a cutie manírokat, de amint azt rögtön bizonyítja, kompetens harcos is. Meg persze melldöngetős aktivista dumákat tol két matériavadászat között. Aki nem akar az alapjátékkal foglalkozni, a menüből egyből erre az Intermission nevű küldetésre mehet, a mentést külön kezeli. Yuffie kalandja rövid, de intenzív és pörgős, harci stílusában keveredik a közelharc és a fegyverdobálós távolsági akció, és ez az új framerate-tel egészen vagány akciójátékot eredményez.Szóval, így lehet összefoglalni az Integrade-et: egy ingyenes szépítőpakk azoknak, akiknek már megvan a játék – akár a Sony újgenerációs konzolján szeretnék elkezdeni a kalandot, esetleg folytatni a Remake-ből importálható mentésüket (visszafelé nem működik), illetve kapunk egy legalább fél évig exkluzív DLC-t is. Nem mondom, hogy 0 Ft-ért olyan rossz üzlet lenne, de szépséghiba, hogy a nemrég PS Plusban megjelent alapjáték birtoklása nem jogosít fel az ingyenes csomagra. (Illetve az sem, ha nincs meg a játék, nyilván nem teljesen ingyen van.) Mégis, az alapjátékot is furcsamód most tudom ajánlani, akár megvételre is, ha esetleg eddig kimaradt volna – nekem kellemes meglepetés volt a rém fárasztó újabb (XIII, XV) részek után.

Olvasd tovább

Még több Gémz

Vissza