A Nintendo e nyárközépre beigazított közepesen nagy dobása három szempontból különbözik élesen a fővonalas Monster Hunter játékoktól. Egyrészt Switch exkluzív, úgyhogy a Playstation és Xbox-rajongók szívhatják a fogukat. Másodrészt vizualitása színpompás rajzfilmcuccra hasonlít – nem mintha a fővonalas játékok komor horroreposzok lennének, de messze nem ennyire kedvesen csiricsárék. A harmadik különbség magában a játék műfajában rejlik: míg a fővonalas Monster Hunterek akciójátékok, addig a Monster Hunter Stories 2 egy andalító sztoriba belebújtatott, körökre osztott harcrendszerrel megáldott rpg.
A játékban egy olyan vadászt alakítasz, aki a szörnyek lovasa is egyben, és akinek Pokemon-módra kell különböző monsztákat megszelidítenie. Az “állatokkal” és kollégáiddal való együtt létezés megtanulásának folyamata adja a történet gerincét, a mély mondanivaló kommunikálását persze nem víve túlzásba. A melód lényege ettől még a szörnyek levadászásában, legyőzésében, és mit szépítsünk, feldolgozásában rejlik. Bőrükből és egyéb testrészeikből felszerelést és fegyvereket készíthetsz – persze mivel tinédzserek és még az ennél is fiatalabbak a célközönség, ez nulla vér kiontásának vizuális reprezentációjával történik.
A haverszörnyeket a szörnyfészkekből kilopott sztenderd és ritka tojásokból tudod felnevelni. Széles fajtaválasztékból szemzgethetsz, a játék állandóan bedob egy újabb és újabb színpompás szörnyedvényt, amit meg kell hogy kaparints! A haverszörnyek viszonylag gyorsan fel tudnak szintelni hozzád és a csapatod többi tagjához, ezzel növelve az újabbnál újabb szörnyek kinevelésére irányuló késztetést. Szükséged is lesz egy minél több szörnyből összeállítható bandára, mert a játék utolsó negyedében anélkül, hogy különböző harcstílusok közt váltogatni, válogatni tudnál, nem tudsz előre jutni. A rengeteg különböző monszter kismillió képességének felszintelése kemény grindolásra kényszíti az egyszeri játékost, főleg azért, mert a legbrutálisabb és leglátványosabb képességeik csak a magasabb szintek elérésekor jönnek elő, ez mégsem hat fáradalmas elfoglaltságnak, ez csak hozzáad a játék egyedi hangulatához.
A játékban háromfajta alaptámadással rendelkezünk: gyorssal, erőssel, és technikaival. Kő-papír-olló módra ütik egymást, és a harcrendszer lényege, hogy az ellenfél támadására melyikkel reagálunk. A szörnyek különböző testrészeit is becélozhatjuk, attól függően, hogy hol sebezhetőbbek. A fegyverek szintén három osztályba sorolhatóak be: vágó, szúró és ütőfegyverek garmadája áll rendelkezésünkre, és számít, hogy melyik testrészt melyikkel támadjuk.
Mindez persze csak az alapja a variációkkal teli harcrendszernek, A harc – hiszen 80 szörny van a játékban – soha nem válik unalmassá, ami nagy szó. Ahogy a szori megy előre, az elemi, elemental támadások úgy lesznek egyre fontosabbak, az eldobható támadóeszközök, pl. füstbombák használati szükségessége is megnő, a megszelidített szörnyekkel fenntartott kapcsolatoddal gondozott kombók pedig mindenféle szupertámadásokat eredményeznek, amelyek a vizuális hab a bunyótortán.
Az átvezető jelenetek animációja első osztályú – ami főleg azért nem baj, mivel rengeteg ilyen mesélős betét van a játékban. A játék sztorija egyszerű, de olyan őszinteséggel és beleérzéssel van elmesélve, hogy leveszi az embert a cinikus lábáról – a gyerekeknek meg nem hasogatnak szőrszálat, nekik fel sem tűnik. A játék üzenete az egymás mellett élés megkönnyítéséről és az empátia fontosságáról szól, és mostanában aztán tényleg szükség van arra, hogy a (pop)kultúra ezeket hirdesse. A Monster Hunter Stories 2 az a fajta videojáték, amely hívogat, hogy menekülj bele, mert segít elfelejteni az összes bajodat, és őszinte szívvel olyan evidenciákat juttat felnőtt és gyerek eszébe, amelyek felemlegetésére időről-időre mindenkinek szüksége van.
A sztori szó szerint egy eposz, és a polinéz szigetvilágra hasonlítő kezdeti helyszínekről hófödte hegyek, aztán meg vulkánok közé vezet el, sőt, még elhagyatott sivatagi városokat is meglátogatunk. A környezetet felfedezni a bonbongrafikának köszönhetően már maga egy kaland, de elandalodni nincs idő, hiszen mindig van olyan új fegyver, amely darabjait le kell vadásznunk, szó szerint. Mindig van olyan új szörny, aminek a nyomába kell eredni, vagy éppenséggel meg kell szelidíteni. Jómagam még csak nem is vagyok a Monster Hunter sorozat rajongója, de a Stories 2 levett a lábamról.