Próbálok valamiféle kronológiát felállítani itt, mert ezt máshogy nem lehet feldolgozni.
2001. Megjelenik a Grand Theft Auto III, lényegében egymagában változtatja meg a játékipar arculatát, hatása mind a mai napig érződik, és a Rockstar végérvényesen a leggazdagabb, legsikeresebb stúdióvá lép elő. Jelenleg nincs olyan méretű projekt, amit ne tudnának finanszírozni, tekintve, hogy a semmiért (Shark Cards) is dollármilliókat akasztanak le.
2013. Megjelenik a Grand Theft Auto V.
2013. Megjelenik a Playstation 4. Nem képes lejátszani egyetlen korábbi generáció lemezeit, digitális játékokat sem.
2013. Ebben az évben még könyvtáros vagyok. Mellette játékelemzéseket írok, különféle súlyos témákban, mint a digitális megőrzés problémája. Arra gondolok, talán lehetne ez egy esetleges doktori disszertációm témája. Időnként kutatok a témában, próbálom elképzelni, hogy lehetne-e akár könyvtártudományi, akár barátibb profit-orientált megoldások mentén valamiféle „klasszikusok” gyűjteményt létrehozni, mint a Nemzeti Filmarchívum vagy a Criterion.
2014. Megjelenik a The Last of Us Remastered. Az egy évvel korábban megjelent játékot újra teljes áron kínálják PS4-re, de a minőségi ugrás érezhető: nagyobb felbontás, gyorsabban pörgő képkockák. Minden más változatlan. Megjelenik a Grand Theft Auto V. Hasonló a helyzet.
2014. Kezdem belátni, hogy a digitális megőrzés kérdése sokkal komplexebb, mint azt gondoltam. Hatalmas, multimilliárdos cégek nem fogják elengedni az IP-iket, nem tekintik őket érinthetetlen kulturális produktumoknak, amelyekhez biztosítani kell a hozzáférést újabb és újabb generációkban is. Az egyetlen reményünk az illegális letöltések és törvényen kívüli modderek mellett, hogy a cégek fogják a saját játékaikat, és méltó módon átmentik őket egyik generációról a másikra. Akármennyi pénzt elkérhetnek akármilyen minőségű anyagért. Nem számít, az IP a lényeg.
2015. A Grand Theft Auto III (illetve két spinoffja, a Vice City és a San Andreas) megjelenik a PlayStation 4-re, a PS2 klasszikusok részlegen. Baráti áron, majdhogynem teljesen ugyanazok, mint amiket PlayStation 2-n élvezhettünk. Ez is valami.
2015. Elengedem a doktori ambíciókat. Ebben az országban? Ilyen cinikus témában? Kérlek.
2020. Megjelenik a PlayStation 5. Bejelentik a hét éves Grand Theft Auto V-t (!) erre a konzolra, látszólag szintén változatlanul. Még mindig nem jelent meg. A Rockstart milliószámra lapátolja magának a Grand Theft Auto Online semmire-költött-dollárjait.
2021. A Take Two (a Rockstar és a GTA IP tulajdonosa) ügyvédei olyan moddereket zaklatnak (de még a családjukat is), akik a régi GTA-részeket igyekeznek köztudatban, frissen tartani. Még a nyomukat is el akarják tüntetni.
2021. Szivárgások után végre bejelentik a Grand Theft Auto: The Trilogy – The Definitive Edition-t. Nagyon keveset mutatnak belőle, az újságírók nemzetközi szinten csendben vannak, nem kapnak korai embargót. A lemezes verzió csúszik, tehát esély sincs arra, hogy visszavigyék, eladják a vásárlók.
2021. Amikor a trilógia végül megjelenik, a közösségi média felrobban. Hiszen már láttátok a borzalmat, amit ismét, teljes áron kínál nekünk a Rockstar. Mindannyian láttátok a képeket.
2021. Én is belenézek. Senki nem tévedett. A Grand Theft Auto: The Trilogy – The Definitive Edition minden, csak nem definitív. Riasztóan ízléstelen munka, ráadásul én úgy álltam hozzá, hogy nincsenek különösebben nosztalgikus élményeim ezzel a játéktrilógiával, fel voltam rá készülve, hogy elnéző leszek, élvezem azt, amit kapok. Hát, ideig-óráig el is lehet vele lötyögni. Elszórakoztat ez az antik nyílt világ a rosszul öregedett játékmenetével, tinédzser-aggyal is kínos humorával, a teljesen kétbites szatíra-kísérleteivel, de egy viszonylag vállalható crime drama miliővel (különösen a Vice City, ha már választani kell).
De irtó gerinctelen lennék, ha nem figyelmeztetnék mindenkit itt és most, hogy azok, akik be tudják szerezni az eredeti változatokat (használt lemezek, Codeguru, stb.), ezt az újat kerüljék el hatalmas ívben. Le kell írnom, hogy mennyire elképedve tudok csak ott ülni a tévé előtt. Nézni a minden második utcában felbukkanó ordenáré gépi „képjavításokat”, amelyek helyesírási hibákat generálnak, figyelni, hogy karakterem olyan objektumokba közlekedik bele, ahol semmi keresnivalója, és ahová elméletben bemehetnék, oda valahogy csak nem sikerül.
Döbbent, fagyos rémülettel veszem tudomásul, hogy ezt emberek még így is mázsaszámra veszik, és horrible dictu képesek azt mondani, 2021-ben, húsz évvel a (már nem elérhető!) eredeti részek után, újgenerációs konzolokon, hogy ez így oké. Hadd segítsek: ez így nem oké. Azon a PlayStation 5-ön, amin a Ratchet & Clank: Rift Apart betonstabil hatvannal pörög (ray-tracinggel, ráadásul), ezek a játékok képesek játszhatatlanra lassulni, vagy legalábbis egyenetlen képfrissítéssel kizökkenteni az akcióból, miközben úgy néznek ki, mint, tudjátok, az az Ecce Homo Jézus-freskó, amiből egy jólelkű restaurátor krumplifejű szőrmókot csinált, igen, ez az a szint, vagy még lejjebb, mert itt külön stúdiót szántak arra, hogy egy PS2-es játékot kicsit szebben visszahozzanak. Emberek ezért pénzt kaptak, és kapnak is folyamatosan.
Ki lehet ezt még javítani? Még abban sem vagyok egészen biztos. A főmenükben nincsenek meg az egyes játékokra jellemző különféle hangeffektek, az autókba nem lehet azzal a lendülettel beszállni (sem mozgó járműből kiszállni), a hozott kényelmi változtatások nagy része elvesz, mintsem hozzáad, amit pedig megtartottak, azt elrondították, megcsonkították, a mai minőségi elvárásokat pedig full frontál telibeszarták. Ez a rövid benyomásom az egészről így hirtelen, lehet idézni majd a dobozon, ha még ki akarják adni egyáltalán.
2021. A megjelenés napján a PC-s verziót ideiglenesen leveszik, és a Rockstar Launcher is órákig elérhetetlen, vele együtt minden más Rockstar játékkal. És emberek ebben a gyalázatos néhány órában azon hisztiznek…
Várj, most kapaszkodj meg.
Emberek azon hisztiznek, hogy nem tudják megvenni ezt az összecsapott hulladékot, hogy nem tudnak húszezer forintot odaadni az 1,141 milliárd dollár bevételű Take Two-nak, hogy játszhassanak ezekkel a plasztikaisebészeti selejtekkel, amelynek eredeti és olcsón beszerezhető, illetve rajongók által tök ingyen feljavított változatait kíméletlenül, a játékok (teljesen kétes) kulturális jelentőségét figyelmen kívül hagyva tüntettek el mindenhonnan. Digitális kultúra megőrzése, itt tartunk.
És ti miből akartatok doktorálni?