Brian Aldiss szerint Mary Shelley Frankensteinje az első science fiction regény, és ki vagyok én, hogy ellentmondjak neki. Témája a biológia kvázi természetellenes célokra való felhasználása, a halott, negatív állapotból élet csiholása, illetve teremtő és teremtett lény viszonyának elsősorban metafizikus lőállásból való feltérképezése. Wells klasszikusa, a Dr. Moreau szigete ugyanezt a témát jóval morbidabb módon, egy edgelord (a szerző által bevallottan) polgárpukkasztó késztetésével fűszerezve tálalja, a késő viktoriánus társadalom összes szegmense vérig sértésének igényével.
A regény főhőse Edward Prendick, egy kimondottan szerencsétlen fiatalember, egy hajótörés egyetlen túlélője, akit megment ugyan egy másik bárka, ám annak a fedélzetéről is rövid úton repül, egyenest Doktor Moreau benn- és künnszülöttek közt egyaránt rosszhírű szigetére. A jó(?) doktor enyhén szólva nem örül a hívatlan jövevénynek, akinek megtiltja a sziget közepén elhelyezkedő kutatóközpont elhagyását. Prendrick magasról tesz Moreau szabályaira, és ha már elmenekülni a szigetről nem tud (évente egyszer köt ki rajta hajó), legalább feltérképezni szeretné, illetve végére járni annak, hogy rajta, Moreaun és az asszisztensén kívül miért néz ki a sziget összes őslakosa úgy, mintha orángután lenne a jó édes anyukája…
Wells regénye a tizenkilencedik századvég irodalmának ízlésbeli kritériumait, Doktor Moreau-hoz hasonlóan, élve boncolja. A szalonok elvárásai mehetnek a fenébe, csak az üzenet zsigeri erővel való célba juttatása számít, nem is csoda, hogy a regény korának egyik abszolút botránykönyve. Az állatokból embert faragni próbáló pszichopata témája természetesen a teremtésmítoszt szakrális szinten kezelő, alapvetően keresztény társadalom elevenébe vágott, de Wells az undort és empátiát egyszerre gerjesztő ponyva-tragédiájával igazából valami másról beszél: arról, hogy a civilizáció valójában nem pacifikál, csupán kábító illúzióba andalít, és igazi emberséget a társadalmi státusz egyetlen formája, sem anyagi jóléted, sem pozíciód, sem műveltséged nem garantál – egyedül a kegyetlenség magadban való visszafogására való képességed lehet a mércéje. A kegyelem, az empátia.
A regény új magyar kiadása keményborítós, rendkívül ízléses kiállítású könyvecske, amelyet Németh Gyula gyönyörű, egy és kétoldalas illusztrációi gazdagítanak, szó szerint: a történet, illetve Moreau szerencsétlen áldozatainak, kísérleti alanyainak Németh általi interpretációja egy külön hangulati réteget kölcsönöz a regénynek, amely nem vesz el a szövegtől, hanem csak még jobban elmélyíti. Regény-illusztrációk esetben ez, tapasztalatom szerint, ritka. A kötet Németh tanulmány-rajzainak és skicceinek galériájával zárul – mintha egy művészeti albumot toldottak volna a regényhez. Csúcs.