A Games Workshop, a figurás játékok megkerülhetetlen monolitja volt oly kedves, és hozzánk vágott egy példányt a most hétvégétől előrendelhető, és nemsokára boltokba kerülő Kill Team Octarius kezdődobozából. Mivel csak nemrég kaptuk kézhez, a hivatalos fotókon kívül csak az egyelőre össze NEM rakott figurák és tereptárgyak racsinajiról és összeállított, de meg nem festett tereptárgyakról tudunk nektek maszek fotókat prezentálni.
A Kill Team a mindenható 40K-val ellentétben nem a több tucat, vagy akár több száz, hanem a mindössze csapatnyi figurából álló un. skirmish összecsapásokra koncentrál, és ezzel próbál újfajta, de legalább is másfajta élményt nyújtani olyan játékosoknak, akik esetleg már ráuntak, vagy nem is érdekli őket a tömeges mészárszék. A skirmish játékok kis (és most nem az anyagiról beszélek, mert az nagy) befektetéssel sokkal személyesebbek tudnak lenni annál, mint mikor hadseregeket ereszt egymás ellen a mindenkori 40k játékos. A Kill Teamnek ez a legújabb kiadása leginkább narratív szempontból igyekszik a kiscsapatos csatákat elmélyíteni, egyre több és – ha nem is komplex, de – a korábbinál kidolgozottabb rpg-s motívumot beléjük vinni.
A szabályokat egyelőre csak átfutottuk – ez a cikk nem kritika, mindössze bemutató -, de első blikkre sokkal élvezetesebbnek, átgondoltabbnak, sokrétűbbnek tűnnek, mint a Kill Team korábbi kiadásainak szabályai. A 40k szabályoktól való elkülönülés folytatódik. A figurákat mostantól felváltva aktiváljuk. A csapatok pontköltségei megszűntek, a távolságokat pedig mostantól a játék geometriai ábrákba kódolt jelekkel méri, egy külön erre a célra készült műanyag mérővel. Ez az utóbbi változtatás az, amit egyedül negatívumnak, felesleges kavarásnak tartunk, amely több problémát fog szülni, mint amennyit megold.
A Kill Team mostantól három külön játék-kategóriában játszható: Szabad játékban, ami egy ügyesen átgondolt missziógenerátorra épül, és kvázi a szabályok megtanulását segíti; Versenyjátékban, amely a klubok és a bajnokságok kedvelt játékformája lehet; illetve Narratív játékban, amely a korábban említett mesélési és szerepjáték elemeket helyezi előtérbe. A három közül utóbbi a legizgalmasabb, és ha a Games Workshop gondozza, sok mindennek a magja lehet – nem csoda hogy az “adventure gaming” kifejezés az operatív jelszó mostanában tabletop-világszerte.
A figurák – egy csapat Death Corps of Krieg és egy csapat Ork kommandó – illetve a tereptárgyak szó szerint szenzációsak. A legelső Kill Team Starter óta nem adott ki a GW egy ennyire, tartalmilag gazdag és vizualitásában szórakoztató dobozt. A műanyag Death Korpsra évek óta várnak a rajongók, úgyhogy ezeknek a megérkezése már eleve plusz pont. Az orkok könnyedén vicces keménycsávó-megjelenése egy az egyben a Predator kommandósainak figura-lenyomata, élükön egy Svarci másolattal. Ezek végre olyan orokok, amelyekben megvan a késő nyolcvanas évek, kora kilencvenes évek Games Workshopjának anarchista, kikacsintós figura-hangulata. Érthető miről beszélek? Ha nem, akkor is már mindegy.
A doboz igazi, szó szerint legnagyobb sztárja azonban a terep, egy züledék ork falu annak összed rozsdás fémből összetákolt épületdarabjával – amelyek modulárisan összeilleszthetők egyetlen hatalmas ork erőddé! Kapunk melléje/melléjük még egy bazi nagy benzinpumpát, illetve fém- és autóalkatrészek halmait, valamint vas fedezékekből vagy fél tucatot.
Akár játékos vagy, akár csak festesz-modellezel, ez a doboz megéri az árát. Nem reklám, isten ments. Egész egyszerűen így van.
